Igaz ez nem lovas könyv, de én nagyon-nagyon szeretem!
Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Tiz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
   Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
   Egy el is aludt másnap, s nem maradt,  csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
   Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
   Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
   Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
   Egyik bíró lesz a végén, s marad csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, s egy piros lazac,
   Egyt lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő, 
   Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
   Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
   Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget egy néger fejre hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle platykák keringenek.
A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit szívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe.
A tulajdonos azonban sehol...
A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolját be.
Tízen érkeznek.
Hányan távoznak?